A rákóczi téri vásárcsarnok története

A Rákóczi téri vásárcsarnok a másodikként épült fel a nagy budapesti vásárcsarnokok között a VIII. kerületben, helyére javaslatot 1890-ben Czigler Győző műegyetemi tanár tett.

Építési ideje 1894, tervezői Rozinay István és Klunzinger Pál voltak. A csarnok 1897-ben nyílt meg a vásárlók előtt.

Az átadása utáni időkben a Rákóczi tér felőli főbejáraton lovaskocsival is be lehetett hajtani a csarnokba, így könnyítve meg a lerakodást. A csarnok belsejében 4 és 6 m2-es árudák kerültek kialakításra, összesen 375 állandó és 55 ideiglenes áruda. A pincét raktározásra használták, a sarokpavilonokban pedig áruvizsgáló, rendőr, csarnokfelügyelet, elsősegélyhely és vendéglők kaptak helyet. Felettük bérlakások voltak.

1936-ra olyan alacsonnyá vált a csarnok forgalma, hogy tervbe vették bezárását, illetve annak uszodává való átalakítását, azonban ezek a tervek később nem valósultak meg.

1988 május 6-án éjjel tűz ütött ki a csarnokban, az épület pedig leégett. A vásárcsarnokot nem bontották el, hanem Tokár György és Hidasi György építészek tervei alapján felújították, majd 1991. július 25-én ismét megnyitották.

Ez az intézmény volt a névadója a 2012-ben létrehozott új józsefvárosi városrésznek, a Csarnok negyednek.