Az ecseri piac története

A „fővárosi használtcikk-piac” hivatalos létrejötte, 1897 óta három helyen működött: először a külső Józsefvárosban, a Teleki-téren 1950-ig. Ekkor inkább ideológiai, mint városrendezési okokból áttelepítették a külső Ferencvárosba, az Ecseri útra, a volt Mária-Valéria telep mellé, ahol 1964-ig működött. Innen a József Attila lakótelep építése miatt, részben ideológiai, részben városrendezési okokból még messzebb költöztették a „zsibárusokat”, a Nagykőrösi útra, Pesterzsébet és Kispest határára, ahol ma is megtalálható. Helyével együtt a profilja is változott: míg fennállásának első ötven-hatvan évében elsősorban használt ruhaneműért és cipőért keresték fel a vevők, a hatvanas évektől egyre nagyobb teret nyertek az új, Nyugat-Európából behozott (többnyire becsempészett) ruhák és a műszaki cikkek. A nyolcvanas évektől pedig már a műkereskedők bonyolították le a legnagyobb forgalmat: a házaló kereskedők által felvásárolt régi dísztárgyakért, értéktelennek tűnő képekért egyre többen zarándokoltak ki a Nagykőrösi útra, mely jellegében „ócskapiacból” egyre inkább a nyugat-európai nagyvárosokból ismert „bolhapiaccá” vált.

Az Ecseri piac fogalom. Itt megállt az idő. Kis szerencsével ugyanazokat a tárgyakat megpillanthatjuk, mint öt-tíz évvel ezelőtt, és nem kizárt, hogy ott voltak azok már jóval korábban is. Amit itt nem kapni, az nem is létezik, és ezt szinte mindenki látni akarja, aki Budapestre jön. Néhány példa azoknak, akik még nem jártak itt: lovagi páncél, lószobor, faláb, Freisz Gyula jogosítványa és magánlevelezése, komplett autók szétszerelve, beolajozva, és valamennyi háború komplett harci öltözetei.